A puhaszőrű palástfű (Alchemilla mollis) egy évelő növény, amelyet talajtakaróként használnak kertekben és zöldterületeken. Alacsony, sűrű növekedésű, puha, enyhén szőrös levelekkel, amelyek összegyűjtik a harmatcseppeket, és jellegzetes megjelenést kölcsönöznek a növénynek.

A növény napos és félárnyékos helyen is jól fejlődik, és általános kerti talajban is megél. Általában 30–50 cm magasra és 20–40 cm szélesre nő, és egyenletesen terjed, így alkalmas a talaj lefedésére és a gyomok visszaszorítására.

A virágzás júniustól szeptemberig tart, amikor a kis zöldessárga virágok laza fürtökben nyílnak. A könnyed virágzat friss színfoltot ad az ágyásnak anélkül, hogy túlságosan dominálna.

A lomb díszes, és csokrokban vagy dekorációkban is felhasználható. A növény télálló, könnyen nevelhető és minimális gondozást igényel, így alkalmas mind magánkertekbe, mind nagyobb ültetésekbe.

Az orbáncfű (Hypericum calycinum) egy talajtakaró növény, amely sűrű, zöld szőnyeget képez a kertben. Részben örökzöld, hosszúkás zöld levelei vöröses szárakon nőnek, ami egész évben élénk megjelenést biztosít.

A növény júliustól szeptemberig virágzik nagy, sárga virágokkal, amelyek hosszú bibékkel rendelkeznek, és színt, valamint szerkezetet adnak az ágyásnak. Talajtakaróként és vágott virágként is használható csokrokhoz.

Az orbáncfű gyorsan terjed gyökérsarjak révén, és jól tűri a metszést, így alkalmas nagyobb területek lefedésére. Legjobban jó minőségű kerti talajban fejlődik, és jól érzi magát napos vagy félárnyékos helyen is.

30–50 cm-es magasságával és kb. 55 cm-es ültetési távolságával ideális egységes, alacsony növénytakaró kialakításához, amely egyben ellenáll a magyar éghajlatnak is.

A szívfű (Briza media) évelő díszfű, amely alacsony csomókat képez rövid indákkal. Legjobban világos vagy félárnyékos helyen nő, és a meszes talajt kedveli. A növény őshonos Dániában, és természetesen megtalálható réteken és legelőkön.

A fű körülbelül 30 cm magasra nő, míg a kalászok akár 40 cm-t is elérhetnek. A kis, szív alakú magfüzérek vékony szárakon lógnak, és a szélben mozognak, ami könnyed és élő hatást kölcsönöz az ültetésnek.

A kalászok színe a szezon során változik – tavasszal kékeszöld, késő nyáron aranybarna. A virágzás májustól augusztusig tart, és a magokat szívesen fogyasztják a kis madarak.

A szívfű jól használható csoportos ültetésre, ahol négyzetméterenként 9 növény sűrű és természetes takarást biztosít. Alkalmazható talajtakaróként gyep szegélyén, évelőágyásokban vagy természetes hatású kertekben.

A nagy levelű borostyán (Hedera hibernica) egy örökzöld növény, amelyet talajtakaróként vagy kúszónövényként használnak. Sűrű, zöld szőnyeget képez, amely hatékonyan gátolja a gyomok növekedését, és segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát. A növény nagy, sötétzöld, szív alakú levelekkel rendelkezik, és erőteljes növekedésű, ami alkalmassá teszi nagyobb területek lefedésére.

A borostyán legjobban közönséges, jó vízelvezetésű talajban fejlődik, és napos, félárnyékos vagy árnyékos helyen is nőhet. Enyhén savas talajt kedvel, és különösen jól érzi magát északi lejtőkön. Az optimális növekedés érdekében kénes ammóniával lehet trágyázni, ha a növények gyenge fejlődést mutatnak.

A növény teljesen télálló, és egész évben megtartja lombját, ami stabil zöld megjelenést biztosít minden évszakban. Talajtakaróként bokrok és fák alatt, vagy kúszónövényként falakon és kerítéseken is használható. Ültetéskor 8–10 növény ajánlott négyzetméterenként az egyenletes fedés érdekében.

A nagy levelű borostyán ismert arról is, hogy vonzza a rovarokat, például a lepkéket, ami hozzájárulhat a kert biológiai sokféleségének növeléséhez.

A Vinterglans (Pachysandra terminalis) egy alacsony növésű, örökzöld növény, amelyet gyakran használnak talajtakaróként kertekben és parkokban. Sűrű, zöld szőnyeget képez, amely hatékonyan fedi a talajt és gátolja a gyomok növekedését.

A növény legjobban félárnyékban vagy árnyékban fejlődik, és a savanyú talajt kedveli. Tojás alakú, sötétzöld levelei egész évben megőrzik színüket, tavasszal pedig apró, fehér virágokat hoz, amelyek diszkrét megjelenésűek.

A Vinterglans mérsékelt növekedésű, körülbelül 25 cm magasra nő, és 20–40 cm szélesre terjed. Teljesen télálló, ezért jól alkalmazkodik a dán éghajlathoz. 35–50 cm-es ültetési távolsággal gyorsan sűrű növénytakarót képez.

A növényt általában fák alá, árnyékos ágyásokba vagy lejtőkre ültetik, ahol egész évben zöld és egységes megjelenést biztosít.

A cickafark (Achillea millefolium) egy strapabíró évelő, amely sűrű párnákat képez, és jól használható talajtakaróként napos kertekben. Legjobban jól vízelvezető talajon nő, és elvadulásra is alkalmas, ahol gyorsan terjed és hatékonyan fedi a talajt.

A növény körülbelül 60 cm magasra nő, és lapos virágzatokat fejleszt sok apró fehér virággal, amelyek a virágzás végén enyhén rózsaszínes árnyalatot kaphatnak. A virágzás júliustól szeptemberig tart.

A cickafark finoman szeldelt, illatos lombbal rendelkezik, és jól tűri a szárazságot. Alkalmas vágásra és szárításra, és történelmileg gyógynövényként is használták. A faj sok rovart vonz, köztük méheket, zengőlegyeket és pillangókat, és több éjjeli lepke gazdanövénye is.

Ültetéskor ajánlott körülbelül hat növényt elhelyezni négyzetméterenként, hogy összefüggő talajtakarót kapjunk.

A havas szittyó (Luzula nivea) egy évelő növény, amely sűrű csomókat képez keskeny, zöld levelekből, és júniusban finom, fehér virágzatokat fejleszt. A virágzatok a lomb fölé emelkednek, majd később sötétbarnára színeződnek, ami változatos megjelenést kölcsönöz a növénynek a szezon során.

A növény legjobban félárnyékban vagy árnyékban fejlődik, ezért alkalmas olyan területekre, ahol sok más növény nehezen nő. A csomó körülbelül 30 cm magas, míg a virágzatok akár 60 cm-re is megnőhetnek.

A havas szittyó örökzöld, így egész évben megőrzi lombját. Fűallergiások számára is megfelelő, mivel nem tartozik a fűfélék családjába, és a szárított virágzatok dekoratív célokra is felhasználhatók. A sűrű talajtakaró hatás eléréséhez körülbelül hat növény ültetése ajánlott négyzetméterenként.

A Vinca major, más néven nagy levelű télizöld, egy évelő, örökzöld növény, amely egész évben sűrű, zöld talajtakarót képez. Erőteljes növekedésű, széles, fényes levelei gyorsan betöltik az ültetési hézagokat, és egységes megjelenést biztosítanak az ágyásban.

A növény áprilisban és májusban virágzik nagy, kékeslila virágokkal, és nyáron kisebb másodvirágzás is előfordulhat. Kiválóan alkalmas talajtakarónak bokrok és fák alá, ahol hatékonyan fedi a talajt és gátolja a gyomok növekedését.

A nagy levelű télizöld napos és árnyékos helyen is jól fejlődik, és kevés igénye van a talajjal szemben, amennyiben a gyökérzónában nem áll a víz. Egész évben jól tűri a metszést, és megőrzi sűrű növekedését, így új és már kialakított ágyásokba is alkalmas.

Az optimális fedés érdekében ajánlott 6–9 növényt ültetni négyzetméterenként. Teljesen télálló, és jól alkalmazkodik a magyar éghajlathoz, még árnyékosabb vagy szárazabb helyeken is.